Széll Csaba portré

– Hol tanult és mit?
– A tanulmányaim íve Szegedtől Londonig, illetve az építész-diplomától az ingatlanszakmai tudományokig terjed ki. Ezen belül, az érintett intézmények sora a következő: Radnóti Miklós Gimnázium – Szeged; BME – Építészmérnöki kar; BKE – Mérnők-Közgazdász kar; University College London – European Property Development & Planning;

– Hol, mikor és hogyan került kapcsolatba az ingatlanszakmával?
– Legelső impresszióim az ingatlan-szakmával Kanada nyugati tartományaiból erednek, ahol volt szerencsém megtapasztalni egyes rohamosan fejlődő városok (elsősorban Edmonton és Vancouver) és városrészek egyes konkrét ingatlanfejlesztéseire kifejtett hatásait. Persze ekkor még csak „flash”- szerűen villantak be a tudatomba ezek az impressziók, és azt is el kell mondani, hogy ekkor még építészmérnöknek készültem, illetve tanultam.

– Mik voltak a fordulópontok a karrierjében?
– Az 1996/97-es londoni UCL-en töltött, részben tanulmányi részben pedig munkával töltött időszak alatt dőlt el véglegesen, hogy a karrierem következő időszaka az ingatlan-ágazaton belül fog kiteljesedni. Konkrétan itt tettem le a voksomat az ingatlanszakma mellett, ezáltal háttérbe szorítva az építészeti tervezői munkát.

– Hogyan értékelné az ingatlanszakmát? Mit tart Ön a legérdekesebbnek és a leghasznosabbnak benne?
– Többféle szempontból is összetett szakmának tartom az ingatlanszakmát. Ami nekem különösen szimpatikus benne az az, hogy többnyire épületek vagy városrészek vannak a fókuszában – melyek a szemünk láttára épülnek és fejlődnek tovább -, továbbá az, hogy e szakmában az emberek közti interakciók során születnek meg az előremutató egyezségek. Mindez hasznos társadalmi hatásokat fejt ki a szűkebb környezetünkre, életterünkre, de közvetetten kihat a globális folyamatokra is.

– Az Ön véleménye szerint mik a magyar ingatlanpiac hátulütői?
– Meggyőződésem szerint – ha vannak is ilyenek – ezek nem ágazati specifikumok, hanem általában véve a magyarországi általános gazdasági volumen, vagy pontosabban fogalmazva a helyi piac relatíve kis méretéből fakadnak. Ezzel összefüggésben sajnos többnyire nem átláthatók a tranzakciók, és a környező üzletági folyamatok sem. Mindezek mellett el kell mondani, hogy az üzletág még fiatalnak tekinthető, és szép folyamatosan halad a maga útján a felnőtté válás felé. Építészként hozzátenném még, hogy nagy szívfájdalmam, miszerint nem épült az utóbbi évtizedekben olyan világszínvonalú középület, mely mágnesként vonzaná a figyelmet és a látogatókat amúgy gyönyörű fővárosunk újonnan épített környezete felé.

– Milyen kvalitásokra, szellemi képességekre és szakértelemre van szüksége egy ingatlanpiaci szakembernek?
– Általánosságban és alapvetően a hosszú távú és amellett pozitív szemléletet mindenképpen kiemelném, de fontosnak tartom a globális trendekre való nyitottságot, a nagyléptékű gondolkodást és nem utolsó sorban a kreativitást is. Konkrétan pedig azt gondolom, hogy elengedhetetlen egyfajta optimális elegye a műszaki és a pénzügyi szakértelemnek is.

– Ön szerint milyen irányba fejlődik a magyar ingatlanpiac?
– A magyar ingatlanpiac a ’90-es években megkezdte folyamatos fejlődését a globális trendeknek megfelelően a ciklikusság rögös útján, és a szereplők – mi mindnyájan – a piac ezen helyi sajátosságait tanuljuk folyamatosan.

– Ha úgy alakult volna az élete, hogy nem találkozott volna az ingatlanszakmával, mit csinálna most, mivel foglalkozna?
– Nagy valószínűséggel épületekkel vagy városokkal foglalkoznék akkor is, lévén hogy ez nálam elhivatottság kérdése. Ezen belül, csak tippelni tudok a tekintetben, hogy tervezéssel vagy valamilyen más irányú fejlesztéssel foglalkoznék.

– Mik az Ön legfőbb tulajdonságai?
– Lelkesedő, optimista embernek tartom magam, aki folyamatosan nyitott a fejlődésre, a véget nem érő tanulásra, és mindemellett nagy odafigyeléssel vagyok a környezetemre.

– Milyen tulajdonságokat tisztel Ön másokban?
– Az emberi állhatatosságot és a lojalitást nagyon sokra értékelem, de kiemelném még a környezetünkre való érzékenységet, a szakértelmet és a karitatív hozzáállást is, mint örök értékeket.

– Mit tart a legfőbb erényének?
– A nyitottságot, a globális és nagyléptékű gondolkodást, valamint a tehetséggondozást és ezzel kapcsolatos csapatépítési képességemet emelném ki.

– Mit tart kellemetlennek, kínosnak?
– Úgy általában a kisstílűséget és a moráltalanságot.

– Mi az, amit nem tolerál?
– A nem lojális hozzáállást az élet minden területén.

– Mi az, amit könnyen meg tud bocsátani?
– Azon emberek hibáit, akik mindent megtesznek a kitűzött céljaik érdekében.

– Van olyan álma, amit szeretne, ha megvalósulna?
– Kiemelkedő szakmai álmom egy fenntartható ingatlan-fejlesztés megvalósítása.

 – Mit jelent Ön számára profinak lenni?
– Legelső sorban nyitottnak és kitartónak lenni sikerektől vagy éppen kudarcoktól függetlenül a hosszú távú céljainkhoz vezető úton.

 – Mi volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövetett?
– Előrebocsájtva, hogy minden ilyen kérdésfeltevés és válasz erős mértékben relatív, valószínűleg az, hogy nem kezdtem el már évekkel korábban saját céget építve vállalkozni.

– Milyen cél lebeg jelenleg a szeme előtt?
– A megalapozott szakmai céljaim elérése mellett, szeretnék kiteljesedni még jobban a tehetséggondozásban és a kapcsolódó karitatív tevékenységekben.

– Mit szeretne csinálni öt év múlva?
– Azt az érzést szeretném állandósítani az életemben, hogy a megfelelő helyen vagyok!